Beach feeling :))

Egy mulatságos történet,egy nő és egy férfi párbeszédje a tengerparton:))) Nagyon jóóóóóóó:)))

- Mi az isten van ebben a rohadt nagy táskában, Barbara?
- Strandfelszerelés.
- Strandfelszerelés? A strandon én leszerelni szoktam. Hozok egy törülközőt, meg egy újságot, és kész.
- Hidd el, csak az van benne, ami feltétlenül szükséges.
- Igen? Akkor mitől tizenöt kiló?
- Ne rinyálj már mindig, Kari!
- Oké. Akkor vidd te.
- Te vagy a férfi.
- És? Hol van az leírva, hogy nőket nem lehet felmálházni?
- Lovagi szabály.
- Az erényöv is.
- Udvariasság.
- Az apák napja is, mégse ünnepelted meg.
- Nem is vagy apa!
- Ki tudhatja azt manapság biztosra?
- Na, ebből elég... Hová telepedjünk le?
- Az árnyékba.
- Ott nem ér a nap.
- Pont azért hívják ezen a néven.
- Napozni akarok.
- Akkor kifekszel a napra, amíg sercegni nem kezd a... a francba!
- A mi?! Na, mondd csak ki! A zsírom!
- Ez csak egy szófordulat.
- Valóban? Szóval kövér vagyok?
- Nem. Remekül nézel ki.
- Akkor miért beszélsz a zsíromról?
- Egy kur... egy nyavalyás szót sem mondtam a zsírodról. Annyit mertem csak megjegyezni, hogy ha napozni akarsz, feküdj ki a napra egyedül.
- Hogyisne! Te meg majd egyedül stírölöd a nőket.
- Milyen nőket? Nincs itt egy normális nő se az egész strandon.
- De gyorsan felmérted!
- Mit?
- A nőket. Csak most jöttünk, és máris megnézted mindet.
- Dehogy néztem meg mindet. Az amúgy is fizikai képtelenség volna Annyit bátorkodtam csak mondani, hogy nincs egy normális nő se az egész strandon rajtad kívül!
- Most bezzeg smúzolsz.
- Barbara!
- Igen?
- Hová tegyem le akkor végül is a székhelyünket?
- Ide. A napra.
- Oké. Meg fog főni az a bogyóagyam, de sebaj! Láttad a Szaffit?
- A rajzfilmet?
- Azt.
- Láttam. És?
- Kéne majd nekem egy olyan szelep a fejemre, mint az ezredesnek volt.
- Nem oda kéne neked szelep, Kari.
- Meg se kérdezem, hova...
- Most meg mit csinálsz?
- Hogyhogy mit? Leterítem a plédet.
- Ezt a régi rongyot?
- Hát... elég csehszlovák egy darab, de hát mindenki ezt használja.
- Mi nem! Ez már nem menő.
- Asszem én megyek. Vár engem édesanyám nokedlivel...
- Itt maradsz. Ezt terítsd le.
- Mi ez?
- Bambuszgyékény.
- Mitől kék?
- Laoszi lápi bambusz, amit eredeti indigóba áztattak.
- Ezt ki mondta?
- Az eladó.
- Aha. Tud valamit a pasas. Mindezt mennyiért?
- Hatért.
- Mondom, hogy tud a pasas. Sima tintás szalmát ennyiért eladni...
- Miért gondolod, hogy mindenki csal?
- Tapasztalat. Édesanyám plédje olcsóbb volt. Ráadásul ez a lápi szar még keskeny is.
- Majd fekszel itt mellettem a fűben.
- Te meg a lápi laoszi bambuszgyékényen?
- Aha.
- Mégiscsak lerakom én azt a plédet.
- Ide ugyan nem.
- Nem is. Az árnyékba.
- Itt maradsz. Na, feküdj te a gyékényre, lásd, kivel van dolgod, én meg lefekszem a törölközőmre.
- Erre, amelyiken Brad Pitt van?
- Erre. Vagy inkább te fekszel Bradre?
- Dehogy! Félnék, hogy esetleg alattam felébred Pitt.
- Add ide a fürdőruhámat.
- Melyiket?
- A pinket.
- Az melyik? A rózsaszín?
- Az pink.
- Mindegy... Tessék... Itt van egy zöld is.
- Az pisztácia.
- Csak egy bugyi.
- A színe pisztácia.
- A pisztácia nem szín, hanem mag.
- Mit értesz te ehhez?
- És ez a kék?
- Türkiz.
- Feladom.
- Ideje Takarj el, míg felveszem.
- Tessék...
- Jól áll?
- Jól. Remekül.
- Akkor most add ide a szalmakalapomat.
- Tessék.
- Kérem a napszemüvegem is.
- Nesze. - Megkaphatnám a sarum?
- Hát hogyne.
- Ideadnád a nyakpárnámat?
- Ide.
- Jaj, dobd már ide a müzliszeletemet is!
- Parancsolj.
- Még a Cosmóval is megdobhatnál.
- Íme.
- És kérem a kézkrémet is.
- Tessék... Esetleg most már ideadnád az újságomat?
- Nem. Most kentem be a kezem. Vedd ki magad.
- Kösz. Rád aztán lehet számítani.
- Mivel kencés a kezem, add ide azt is. Az a kis tégely az orrhámosítóm.
- Elég vészesen hangzik.
- Bekennéd az orrom?
- Minek? Jeget akarsz törni vele? Nem mehetnénk inkább fürdeni végre?
- Fürdeni?
- Strandon vagyunk, Barbi.
- A bícsen vagyunk, ne legyél már olyan alpári.
- Nem, kincsem, én bizony strandon vagyok, és a délelőttöt sem beer-shoppingolással töltöttem, hanem elmentem sört venni.
- Akkor most bekened az orrom, vagy nem?
- Dehogynem... Mellesleg most már úgy érzem magam, mint valami házi inas.
- Nehezedre esik?
- Nem, csak...
- Na, akkor kend be szépen a hátam...
- Kenem...
- ... a lábam...
- Kenem...
- ... a karom...
- Kenem... A hasad is?
- Igen...
- A melled?
- Nem!
- Gondoltam. Na, most te kenj be engem.
- Oké.
- Most miért teszed el azt a naptejet?
- Mert drága. Van ott egy másik flakon, add azt! Neked ez az olcsó is jó lesz.
- Mert ez miből van? Szürke marha trágyából, hogy olyan olcsó?
- Ne hisztizz! A férfiak bőre igénytelen, arra ez is jó lesz.
- Kösz...
- Fordulhatsz.
- Jó. És most így is maradok a hátamon, és elolvasom az újságomat.
- Nincs több kívánság. Kezdd meg a napozás végrehajtását.
- Kari!
- Ühüm?
- Nézd meg azt a nőt!
- Jól hallottam?
- Nézd csak meg! Nézed?
- Nézem.
- Na, pont ilyen melleket akarok.
- Akkor menj, és vedd el tőle.
- Ne viccelj! Ez nekem fontos!
- Na, speciel ez nekem is fontos.
- És?
- Hülye vagy. Jó a melled. Olvasok. Egyébként a lápi laoszi gyékényed töri a lapockámat, és érzem, ahogy a szürke marha trágyád belecsorog a réseibe a hátamról, ahogy izzadok.
- Te izzadsz?!
- Most mondd! Így hűtöm magam.
- Undorító.
- Miért, te mit csinálsz? Kilógatod a nyelved?
- Olyan vagy!... Nézd csak meg azt a nőt is!
- Nézem. Jobb a melled.
- Jobb?
- És a bal is.
- De kisebb a feneke, mint nekem?
- Hm... Egy kicsit talán, de... Nem! Nem, nem, nem, nem, nem!!! Jobban megnézve, azt kell mondanom, hogy a te feneked sokkal kisebb! És formásabb, izmosabb, feszesebb is...
- Azt mondtad először, hogy az övé kisebb!
- Oké, Barbi, most mondd meg nekem őszintén: udvarias választ akarsz, vagy őszintét?
- Őszintét.
- Kisebb a segge, mint a tiéd.
- Olyan udvariatlan vagy!
- Ezért kérdeztem, hogy milyen választ kérsz.
- Megsértettél.
- Akkor olvasok.
- Kari!
- Hm?
- Van narancsbőröm?
- Nem hiszem. Csak almát pakoltál, meg egy zöldpaprikát...
- Úgy értem, a combomon van-e narancsbőr?
- Hacsak rá nem köpte valaki, nincs.
- Édi vagy!
- Akkor menjünk a vízbe.
- Elkenődik a make-upom.
- Hogy én mé' kapom ki mindig az ilyen nőket!
- Mit mondtál?
- Hogy minek sminkelsz a strandra...
- Beachre.
- Oda. És ha már sminkelsz, akkor ezek szerint nem is akarsz fürdeni?
- Nem hát! Napozni jöttem, meg amúgy is itt van mindenki, aki számít.
- És én miért kellek ehhez a nézzük-egymást-mert-az-rohadt-trend dologhoz?
- Csak nem jövök ki egyedül! Na, add csak ide a pisztácia tangámat!
- Minek?
- Fel akarom venni.
- De semmi baja a másiknak.
- Nem is azért. Csak a pink már sokat volt rajtam.
- Sokat? Egy órája jöttünk.
- Nem azért vettem három fürdőruhát, hogy ne hordjam!
- Te itt sminkes divatbemutatót csinálsz?
- Ne legyél ilyen sarkos. Nézd csak, azt a nőt máris eszi a sárga irigység, hogy milyen jó volt a kis pinkem, és most a pisztácia is csuda trendi.
- És ez neked jó?
- Hogy irigy?
- Aha.
- Jó.
- Hát nekem sosem állt fel attól, hogy márkásabb a teniszütőm, mint a srácoké.
- Nem érted te ezt!
- Hát nem, de...
- Kari, leégett a hasad. Csúnyán.
- A szentségit! Pedig te kented le!
- Igen... Ja, mert nem jó flakont adtál.
- Miért, mi ez?
- Bőrradír.
- Minek hozol bőrradírt a strandra?
- Mindenhová viszek. De jó is, hogy itt van, mert most egyszerűen csak itt megfogom, és szépen egyben az egészet le tudom húzni...
- Áááááá!... A felhámmal együtt! Normális vagy?! Leégeted a hasam a bőrradíroddal, utána letéped a leégett bőrömmel együtt.
- Fujj, de gusztustalan!
- Mi? A hasam?
- Nem. A letépett bőrradír. Egyben maradt, mint egy állatbőr. Tele van szőrrel.
- Majd csinálok bele egy frankó kis csikóbőrös kulacsot. Ó, anyám, de fáj!
- Milyen vörös a hasad! Minek jössz ki a napra, ha nem bírod?
- Hogy minek?!... Állj! Barbi!
- Na?
- A hátam is bőrradírral kented le?
- Igen. Miért?
- Nézd már meg!
- Jaj ne!
- Leégett?
- Nem! Feltépted a laoszi lápi bambuszgyékényről a festést! Az összes indigó ott van a hátadon!
- Szedd le!
- Tépem!
- Aaaargh!
- Ajaj.
- Mi van?
- Az indigó beivódott a hátadba.
- Kék vagyok?
- Kék. Mint az ég. Most meg hová mégy?
- A vízbe. Most egy ideig kékítőt oldok az ég vizében!!!

Székelykáposzta

Karácsonykor készítettem utoljára,az pedig nagyon rég volt…A napokban pedig Biankánál láttam meg,és mivel nagyonis ritkán-ritka vendég nálunk…mármint a székelykáposzta,itt volt az ideje, hogy újra vendégeskedjen a konyhában.

Hozzávalók:1,5 kg savanyú káposzta,60-70 dkg sertéshús,2 fej hagyma,6-7 gerezd fokhagyma,1-1,5 dl rizs, pirospaprika, só bors, étes ízesítő, babérlevél, egész bors, egész kömény, őrölt bors és kömény.


A kockákra vágott vöröshagymát jó sok zsíron megfonnyasztottam, lehúztam a tűzről beleszórtam a pirospaprikát, visszatettem a tűzre-majd beletettem a húst, a fokhagymát, ízesítettem és egy pörkölt szerűséget készítettem. Közbe a káposztát beáztattam, kétszer átmostam és mikor a hús félpuhára párolódott beletettem, itt kerültek bele a fűszerek ízlés szerint, majd készre pároltam. Beletettem a rizst, felöntöttem egyszeres mennyiségű vízzel, és sűrű kevergetés mellett készre főztem. Ha a víz elfőtt mindig kis adagokban adogattam hozzá. A fiúk tejföllel bolondították meg maguknak :)))

Kukoricakrémleves

Nem hittem volna, hogy ennyire finom lesz:)))Amikor Világ legjobb férjével közöltem, hogy milyen levest szeretnék főzni,olyan furán nézett rám, hogy el kezdtem kételkedni abban, hogy biztos ezt szeretnék főzni???? Meg voltam róla győződve hogy ez tutira nem fog neki és a fiúknak bejönni… Hát nem így lett… kellemesen csalódtam;oD


Hozzávalók:1konzerv csemegekukorica,1fej vöröshagyma,3 gerezd fokhagyma,2dl tejszín,1evk liszt, 10 dkg vaj, csipet sáfrány, só, őrölt bors, leveskocka - ízlés szerint.

A kockára vágott hagymát és felkarikázott fokhagymát egy pici só segítségével a vajon megpároltam, igyekeztem nem megégetni a foghagymát:))) Beleöntöttem a konzerv kukoricát a levével együtt, felöntöttem 1,5 l vízzel, sóztam, borsoztam, beledobtam az ételízesítő kockát és a sáfrányt is beletettem, majd felforraltam. Ennek a sáfránynak igazából nincs semmi jelentősége, csak hónapok óta ott figyelt a szekrényben és megtaláltam, gondoltam teszek bele egy kicsikét… Kb.10 percig főzögettem majd levettem a tűzről, a botmixer segítségével összezúztam, és egy szűrő segítségével pedig átpasszíroztam, mert eléggé zaccos lett. Visszaraktam a tűzre, visszapótoltam vízzel, utána ízesítettem, majd a lisztet simára kevertem a tejszínnel és behabartam vele a levest. Egyet forraltam rajta, és készen is volt. Mellé pirított bacont, és sajtot szervíroztam… Nagyon laktató és tartalmas leveske...

Kókuszgolyó

Készítettem már kókuszos keksztekercset, de kókuszgolyót még nem. A hétfői csodaszép pünkösdi napon, pedig még időm is volt bíbelődni ezzel a finomsággal. Én nem kimondottan kedvelem ezeket a kekszből készült édességeket, de így meggyel és krémmel töltve… hmmm… még nekem is ízlik:))



Hozzávalók:40 dkg darált keksz,15 dkg margarin vagy vaj,50 ml feketekávé,3 evk kakaópor, 1,5-2 dl rumos meggy lé (ez a rumaroma és a meggybefőtt levének a keveréke), porcukor, vaníliás cukor, rumaroma, meggy-ízlés szerint, valamint kókuszreszelék.

Krém:20dkg margarin vagy vaj,100gr kókuszreszelék, ízlés szerint porcukor.

A példám a keksztekercsem volt. A darált kekszet, a margarint, a kávét a rumos meggylét, a kakaóport összegyúrtam, a többi hozzávalót pedig ízlés szerint adtam hozzá, mindig csak annyi meggylét és rumaromát-amennyit felvett a keksz, majd jó alaposan összegyúrtam és állni hagytam, amíg a krémnek valókat összekevertem. Vettem 1szem meggyet, ezt bevontam a krémmel, majd ezt a krémet, bevontam a kekszes masszával, közepes golyókat gyurmáztam belőlük, és megforgattam a kókuszreszelékben. Egészen addig jártam így el, amíg elfogyott minden hozzávaló. Ebből a mennyiségből 50-55 golyócska kerekedett… Persze nem mindegyik volt meggyes… A meggy elfogyott így csak krém került a kekszbe, de elfogyott a krém is, így lekvárt tettem a közepébe…

Sertéshús stroganoff módra

Mostanában olyan ételek tesznek kíváncsivá, amiken eddig csak túlléptem. Így voltam ezzel is, mígnem a hétvégén, az egyik tv csatornán elkaptam amikor Jamie Oliver ilyesmit főzött, erdei gombából, és szűzpecsenyéből. Mivel a hétvégén kiürült a hűtő épp jókor jött az ötlet. Bár én nem erdei gombából és szűzpecsenyéből készítettem, és konkrét receptem sem volt, kis utána olvasással kerekítettem ki az én verziómat.

Hozzávalók:50 dkg sertéshús,4 szelet bacon szalonna,2 fej vöröshagyma,4-5 gerezd fokhagyma,20 dkg gomba,2 db sárgarépa,4-5 db csemegeuborka,2 levél babérlevél, 2 dl tejszín,3 evk tejföl,2 evk liszt,2 evk mustár, só, őrölt bors, ételízesítő.


Egy serpenyőben zsírt olvasztottam és megpirítottam rajta a csíkokra vágott bacon szalonnát, ehhez hozzáadtam az apró kockákra vágott vöröshagymát, és a karikákra szeletelt fokhagymát. Addig pároltam, amíg a hagyma megpuhult, majd kikapartam egy kistányérra, és a visszamaradt zsíron megsütöttem a csíkokra vágott húst. Sóztam, borsoztam, kicsikét elősütöttem, visszaraktam hozzá a hagymás keveréket és fedő alatt félpuhára pároltam. Majd hozzáadtam a csíkokra vágott sárgarépát, a gombát, beledobtam a babérlevelet, mikorra ezek is megpuhultak beletettem a szintén csíkokra vágott csemegeuborkát is. Egy tálban simára kevertem a lisztet a tejszínnel, a tejföllel és a mustárral, majd behabartam vele a ragut, itt még utána ízesítettem, felforraltam és késznek ítéltem. Mellé rizi-bizit készítettem köretként.

Kelt tésztás almás lepény

Ezt a sütemény még csak egyszer készítettem el, pedig annyira finom… Hétvégén egy barátnőmmel, készítettük el újra. A receptet az én túrós lepényem, és egy női magazinban talált receptből alkottam meg.


Tészta:40 dkg finomliszt,15 dkg margarin,3 evk kristálycukor,2 tojás,2,5 dkg élesztő,1 dl tej,2 evk tejföl, citrom reszelt héja, csipetnyi só.
Töltelék:1-1,5 kg alma,20 dkg cukor,2 cs vaníliás cukor,3-4 evk baracklekvár,1 tojás,2 evk zsemlemorzsa,csipetnyi fahéj.

Az élesztőt 1tk cukorral langyos tejben felfutattam. A lisztet átszitáltam és a többi hozzávalóval együtt-a margarinnal, a cukorral, a tejföllel, a citrom héjával, a tojással az egyik tojás sárgájával, valamit a felfutott élesztővel együtt összegyúrtam. Addig gyúrtam, amíg elvált a tál oldalától és a kezemtől, majd kiborítottam a tálból és egy jó alaposan kilisztezett gyúrótáblán még egy kicsit átgyúrtam, majd elfeleztem és letakarva meleg helyen 1,5 órát a duplájára növesztettük. A tölteléknek az almát együttes erővel meghámoztuk, kedves barátnőm pediglen lereszelte :))) Egy kis ideig állni hagytuk majd a levét kinyomkodtam, de nem teljesen, majd a tojással, a cukorral, vaníliás cukorral, a lekvárral, a fahéjjal összekevertem, és rövid tanakodás után arra jutottunk, hogy csak 1 evk zsemlemorzsát adunk hozzá. A fahéjat egyébként barátnőm kívánságára tettük bele…:)Az egyik cipót jó alaposan kilisztezett felületen kinyújtottam, és egy közepes méretű tepsit kibéleltem vele, amit kikentem olajjal. Az almás masszát elsimítottam rajta, és betakartam a másik kinyújtott cipóval. Villával megszurkáltam a tetejét, majd a hátra maradt tojásfehérjével lekentem, amit egy kevés tejjel elkevertem. Előmelegített sütőben 20 percig alacsony fokozaton sütöttük. Még forrón megszórtam porcukorral. Még másnap is pihe-puha extra omlós, szaftos sütemény marad belőle, nekem másnap hidegen ízlett a legjobban.

Tészta vacsora

Ez volt a héten egyik nap a vacsoránk. Tejszín, csirkemell, kukorica, tészta… nagyon kedveljük ezeket a gyors vacsorákat, a tészta az, amiből bármennyit meg tudunk enni:-DDD


Hozzávalók:1 csirkemell,1fej hagyma,10-15 dkg kolozsvári szalonna, 4-5 gerezd fokhagyma,2 db főtt tojás,2 dl tejszín, csemegekukorica, só, őrölt bors, majorranna, tárkony-ízlés szerint, reszelt sajt,tetszés szerinti tészta.

A tésztát megfőztem,amíg főtt addig elékszült a csirkemell is.Egy serpenyőben zsírt olvasztottam, erre rádobtam a kockákra vágott szalonnát, és szálasra szeletelt vöröshagymát. Egy picit megsóztam, hogy hamarabb összeessen, majd rátettem a csirkemellet kicsit pirítottam, majd a kukoricát, ízesítettem és addig pirítottam-pároltam, amíg a csirkemell megpuhult. Hozzáadtam a felszabdalt főtt tojást, felöntöttem a tejszínnel, és felforraltam. Összekevertem a tésztával, beleborítottam a tűzálló tálba, megreszeltem a tetejét sajttal, és addig sütöttem, amíg a sajt megolvadt a tetején.