2010. március 29.
Diós kosárkák
Hát nem egy szépségdíjat nyert kosárkák, de mentségemre szóljon az első próbálkozásom. Igaz az is hogy nem szeretem a diót, allergiás megnyilvánulások miatt, de a gyerekek és Világ legjobb férje nagyon szeretik. Történ az, hogy keresztanyu egyszer megkínált ilyen kosárkával. Nem szerettem volna enni, mert a hátam is borsózik a dió gondolatára, de mégse utasíthattam vissza, kénytelen voltam megkóstolni. És akkor megpecsételődött a sorsunk eme kosárka és köztem, azonnal beleszerettem. Nagyon könnyű, omlós tészta, és egy nagyon habos diókrém….:)Már akkor kértem a receptet ,de valamiért elfelejtődött ideadni,és mára már teljesen el is feledkeztem róla. Aztán a napokban, kis kosárkákra tettem szert, Világ legjobb férje vette nekem:-DDDD Hát mondanom se kell, azon melegében mentem a receptre is szert tenni. Végül is ezen a szeles vasárnap délután szokás szerint egyedül a gyerekekkel itthon, mit is tehettem volna… hát sütögettem egyet. Az eredeti recept szerint,50dkg vaj vagy margarin, és 12 db tojás kell hozzá. Ilyen mennyiségű margarin még csak-csak jöhet, de a 12db tojást valahogy túl soknak tartottam, nemcsak a pénztárcámnak, de őszintén bevallom sajnáltam is volna ennyi tojást beletenni egy süteménybe. Így megfeleztem az adagokat, ez már nem hatott olyan sokkolóan rám. Az biztos, hogy az eredeti receptből készült kosárkák, egy lakodalmas népnek is bőségesen elég lenne… így is 47db kis kosárkák kerekedtek belőle, és az is igaz, hogy ennél finomabb dióskosárkát még nem ettem, köszönhető a tetemes mennyiségű vajnak és tojásnak.
Tészta:35 dkg rétes liszt,25 dkg vaj vagy margarin,6 db tojás sárgája.
A tésztája ennyiből áll. Én is csodálkoztam rajta, jó alaposan összegyúrtam és fóliába csomagolva beraktam a hűtőbe 30percet pihizni. Extra sárga,nagyon zsíros, és a kéz melegétől elég ragacsossá váló tésztát kaptam. Amíg pihizett a tésztácska, elkészítettem a tölteléket :))
Töltelék:20 dkg dió,6 db tojásfehérje,20 dkg porcukor,sárgabarack lekvár-ízlés szerint.
A diót ledaráltam, a reci mellé kaptam vagy egy kiló megtisztított diót is:-PPP Ez megmentett a diótörés kínjától és a vele járó agybajtól is.Nos, a diót és a porcukrot összekevertem,bevallom kicsit sokalltam a porcukor mennyiségét,de mivel a tésztába nincs cukor,így nyugodtam beletettem. Majd összekevertem a keményre vert tojásfehérjével… nagyon habos diókrémet kaptam. A tésztát egy nagyon alaposan belisztezett felületen kinyújtottam… hát olyan 2-3mm vastagra, majd fákszaggatóval köröket szaggattam ki. A maradékot mindig újragyúrtam addig, amíg a tészta elfogyott. A formákat nem kell kikenni semmivel, mert a tészta elég zsíros így nem ragad bele a formába. Nekem azért mégis sikerült beleragasztanom párat, mert kiszakadt a tészta és a lekvár miatt beleragadt:))A kosárkákat kisebb nagyobb sikerrel kibéleltem a tésztával,és mindegyikbe 1kk sárgabaracklekvárt tettem,majd erre jött 1-2 tk diókrém. A kész kosárkákat egy sütőpapírral bélelt tepsibe raktam-kell a sütőpapír, mert, ahogy sült a zsír kicsit kifolyt… Előmelegített sütőbe alacsony fokozaton 15-20percig sütöttem. Nem olyan bonyolult, ahogy látni, kicsit pepecselős, de egy ilyen semmilyen vasárnap délután jól jött egy ilyen elfoglaltság:-DD
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Mi a bajod velük? Nagyon pofásak lettek! És tuti, finomak is! :)))
Az én első kosárkámban úgy megnőtt a tészta sütés közben, hogy szinte lelökte magáról a habot. :D
Csipet!
Hát még a férjem is megjegyezte hogy miért ilyen nyomik?!Szerinted...Oké,igazad van,tényleg pofásak:-DDD
ÁÁÁ Niki ezek csodásak, de tényleg. Most erre is röpülhetne egy. Mentettem, köszi
Nekem is tetszenek :) Ügyes vagy!
Kár hogy nem bírja a gyomrom a diót...kérnék egy párat. Nagyon szépek....
Imádjuk a diót!!!csak nekem sajnos nincs ilyen formám...mindig azt gondoltam,úgysem használnám,mert olyan macerás lehet...de ahogy itt olvasom,kedvet kapok hozzá :)
nem nyomik,nagyon kis helyesek :-)!!!
Bianka!
Tényleg aranyos vagy:)Köszönöm...
Ami!
Neked is köszi:)
Andi!
Küldöm...:DDD
andi!
Köszönöm:-DDDD Én is azt gondoltam hogy macerás,de visszagondolva,jó kis időtöltés,nem macera.
Megjegyzés küldése