Sok-sok fokhagyma

Arról inkább ne is beszéljünk, hogy mennyire nem alkotok semmit a konyhában. Maradékon éldegéltünk, aztán a világ legjobb férje hozott az anyósomtól egy ételhordónyi ebédnekvalót, és azon éltünk. A változatosság kedvéért kisfiammal már megint orvosnál jártunk. Tegnap egész nap csak a doki után jártunk. Ami nem is lett volna olyan nagy tortúra, de annyian voltak, hogy nem jutottunk be. Így esett, hogy este megint meglátogattuk a doktor néninket, most már okosabbak voltunk, és az első helyen startoltunk, de még így is este 8-ra értünk haza. Úgyhogy megint felmentést kapott az iskolából a rosszaság. Ilyen rest munka után”kajcsival”nem tudok szolgálni, viszont fokhagymával igen. Nem győzöm említeni, hogy nem azért rakom fel, mert olyan profi fotósnak tartom magam, hanem azért mert én csináltam a képeket, és soha nem hittem volna, hogy én is tudok ilyen képeket csinálni. Eddig a telefonommal készítettem a képeket, ami egy 2mp-es vaku nélküli nem is tudom micsoda. Ha le akartam fényképezni, amit szerettem volna egy marha nagy tortúra elé néztem. Mivel vaku nem volt, így ki kellett költöznöm az udvarra a tányérkámmal együtt, ami -15 fokba nem volt kellemes így tél derekán. Ja és ami még említésre méltó, hogy sötétedés után, ami így télen elég korán bekövetkezik - el is felejthettem a fényképezkedést. Megpróbáltam készíteni egy pár képet a vacsorákról, de nagyon gyatrák lettek, ezeket is felraktam, de nem dicsekszem velük. De visszagondolva, azért jó móka volt:)