2010. március 18.

Káposztás tészta

Ezen a héten nagyon lájtosakat készítettem. A húst valahogy most mentesíteném… nem tudom mért, pedig én húsfüggő vagyok. Ez világ legjobb férjének a kedvence. Ebből egy nagy kondérral meg bírna enni. Ez az étel is olyan, hogy nem rég óta kerül az ebédnek nevezett ételek helyére. Ha mégis nagy ritkán csináltam, mindig vittem a káposztát a nagymamámnak hogy készítse el Ő. Aztán egyszer Világ legjobb férje nagyon szeretett volna ezt enni. Én továbbra se voltam hajlandó megcsinálni. Csak nem képzeli, hogy én mit húsevő majd holmi káposztás tésztát fogok főzni...?!?! Már nem emlékszem, hogy milyen okból kifolyólag mégis ezt főztem egy ebéd alkalmával. Annyira jól sikeredett, hogy az óta gyakran készítek, ha húsmentes napot tartunk. Igaz ma, nem húsos levest főztem mellé, hanem zellerkrémlevest. De erről majd későbbiekben.


Hozzávalók:1kg körüli édeskáposzta,só, bors, kömény, cukor, és valamilyen tészta.

A káposzta külső leveleit leszedegetem -a tengerimalacnak is kell valami rágcsálni való-és nokedli szaggatón lereszeltem. Közbe sikerült az ujjamat is lereszelni, kerek két napja csak szendvicset tudok készíteni …(( Világ legjobb férje-cserébe a káposztás tésztáért- segít mosogatni:-DDD Majd megszórtam egy marék-na jó kicsit kevesebb-sóval és egy 1-2 órácskát félretettem állni. Amíg a káposzta izzad, addig nyugodtan lehet mást csinálni. Mondjuk kifőzni a tésztát :-) Egy lábasban kevéske olajat melegítettem, a káposztát kinyomkodtam és megpároltam, megpirítottam. Közben ízesítettem sóval, borssal, köménnyel, és cukorral. Amikor megpuhult és kellő képpen megbarnult, összekevertem a kifőtt tésztával. Fogyasztáskor még bőven megkínáltuk cukorral:-PPPP



És a végére jöjjön egy kis vicc:)Tegnap kaptam e-mailbe.Nagyon jó...

Egy óvodás nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát
odament neki segíteni az óvónéni.
Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kissrác azt mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és
ismét nagy kínlódások közepette,most már rendesen felcibálta a kissrác
lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!

Az óvónéni hát gyorsan lehúzta róla a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- ... hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám
az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán.
Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok
tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
- A csizmámban!

8 megjegyzés:

egycsipet írta...

Imádom a káposztás tésztát! A férjemet a hasonló kajákkal ki tudnám kergetni a világból, de olyan jó néha ilyen egyszerű ételeket enni! :))

Niki írta...

Nálunk ez éppen fordítva van.De azért nem zárkózom el-mint látható- az ilyen egyszerű de nagyszerű ebédektől.

Ami írta...

Áááá ez kegyetlenség Niki ;)! Már hetek óta szeretnék enni káposztás tésztát, annyira szeretem, de valahogy mindig elmaradt... most megint eszembe juttattad.
Nagyon gusztán néz ki, és kérek szépen egy jó nagy adagot-expresszel küldve! :)

Niki írta...

Máris küldöm:-DDD Extra nagy adaggal:)

andi írta...

Szeretem édesen,szeretem sósan,szeretem sós-borsosan :) :)

marvany írta...

hu de regen nem ettem! es most úgy megkivantam!!!

Niki írta...

andi!
Nálunk csak és kizárólag cukrosan megy.:)

marvany!
Egy kis hazai...:)

marvany írta...

en is csak cukrosan szeretem :)