Mézeskalács fenyő

Idén megígértem, hogy sokkal jobban fogom várni a karácsonyt, és már hetekkel előtte megteremtem a karácsonyi hangulatot itthon. Szűk egy hét múlva karácsony, és karácsonyi hangulat sehol… Se karácsonyi fények, se karácsonyi díszek, se karácsonyi pompa, sehol a lakásban. Az adventi koszorú is a szekrényben figyel - talán Szentesete előkerül a szekrényből… Ezt a mézeskalácsot is nehezen készítettem el – a tészta egy éjszaka helyett, egy hetet pihent a hűtőben. Nem tudom… csak nekem megy ilyen nehezen a munka és a család mellett a készülődés, vagy más is ilyen cipőben jár?!Ez most nem a saját receptemből készült,eredeti recept és ötlet innen.










Hozzávalók: 25 dkg liszt, 7 dkg porcukor, 6 dkg méz, 5 dkg margarin, 1 egész tojás,1 kk szódabikarbóna, 1 tk mézeskalácsfűszer.

A mézet a margarinnal forráspontig melegítettem majd kihűtöttem. A tojást elkevertem a mézeskalácsfűszerrel és a porcukorral, a lisztet pedig összeszitáltam a szódabikarbónával. A tojásos keverékhez felváltva adtam az olvasztott mézes keveréket és a lisztes keveréket, majd alaposan összegyúrtam. Kicsit lágy lett a tészta így még adtam hozzá egy kevés lisztet. Mikor a tésztát simára gyúrtam, fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe pihenni eredetileg egy éjszakára… Egy hét múlva a tégla keménységűre pihent tésztát kinyújtottam kb.,3 mm vastagságúra, majd kiszaggattam. A tetejét lekentem tojással és előmelegített sütőben 5 percig sütöttem. A teljesen kihűlt mézeskalácsokat, cukormázzal csorgattam meg - tojásfehérje és porcukor keverékével.

Tejszínes almaleves

Még egy leves...









Hozzávalók: 3 szem alma, 2 dl tejszín, 2 dl tej, 1 evk liszt, csipet só, szegfűszeg, fahéj, kristálycukor – ízlés szerint.

Az almákat meghámoztam és apró kockákra vágtam, majd kb.fél liter vízzel felengedve kompótot főztem belőle. Ízesítettem, közben a lisztet simára kevertem a tejszínnel és a tejjel, amivel behabartam. Nem forraltam fel újra, csak forráspontig melegítettem. Langyosan, tejszínhabbal, nagyon finom...

Magyaros gombaleves

Hazaérve a munkából késő délután jól esik a „második műszak” előtt egy tányér melengető forró, tartalmas leves.









Bő forró zsírom a megpárolt vöröshagymán félpuhára pároltam a karikákra vágott zöldséget. Megszórtam liszttel, majd rádobtam a z előzőleg megnyúzott és felnegyedelt gombát. Kicsikét pirítottam, megszórtam pirospaprikával, felöntöttem vízzel, ízesítettem és készre főztem. Közben egy tojást annyi liszttel elkevertem amennyit felvett a tojás, belekevertem egy kanálnyi vajat, és beleszaggattam a kész levesbe. Egyszerű, nagyszerű és melengető…

Artúr

… mindenki kutyája. Eredetileg a szomszédé, de pár napja úgy működik itt nálunk, mintha itt lakna. Állandóan mozgásban van, állandóan örül, és még a betörőt is barátként fogadja…A farka és a füle,seprűként funkcionál,megállás nélkül sepri az udvart. Eszméletlen egy eb….Modellként nem rendelkezik kellő türelemmel - volt egy nyugodt egy perce,akkor kaptam lencsevégre.Artúr egy fajtiszta basset hound kan kutyus,hogy mennyi idős,azt nem tudom. Mivel a kedves gazdi sosincs itthon, úgy gondolta új gazdit keres magának – minket.

Gesztenyét sütöttem...:)))

...még a múlt héten....

Narancslámpás

Kicsit kreatív kedvemben voltam, még tavaly kaptam ihletet Csibénél... Valami szuper cuki lett, egyetlen baja van, hogy a narancslé feloldotta az alkoholos filcet, és a narancs fehér részét feketére festette…De most már tudom,és jövőre úgy csinálom,hogy először kivájjuk a narancs húsát és csak utána rajzoljuk fel a sablont.











A sablont innen választottam, majd férj kinyomtatta, én kivágtam és körberajzoltam a narancson. Ezután levágtam a”kalapját”és egy kiskanál segítségével kivájtam a narancshúst, ezután férj a legvékonyabb tapétavágó szikével kivágta a szemeket, az orrot és a szájat.

Utolsó érintés

A gyertyák, mécsek pislákoló fénye ragyogja be idők ódon, hallgatag útját,

s e lobogó lángnyelvekből volt szeretteid múlt ködébe tűnt arca tekint rád;

szemük fátyolos tükrében láthatod életük minden örömét, bánatát.

Tenyerükbe zárva utolsó érintésed,lelkükben elcsukló szavaid vigyázzák,

mit kincsként vittek magukkal oda,hol örök a csend, s már semmi sem fáj.

És a rideg, dérlepte sírköveken ha végső lobbanással kihuny minden láng,

a csonkig égett gyertyák torz viasztócsáiba némán hullajtott könnyeid tudatják:

Múlhatatlan, drága emlékük szívedben

holnap is ugyanígy él majd tovább...