Tényleg nem tudom, hogy csinálja, de tehetsége van hozzá. Pillanatok alatt csak úgy összecsapja a palacsinta tésztát. Ki másról lehet szó, mint a világ legjobb férjéről.:)Én már rég óta neki se fogok a palacsinta készítésének, mert annyira megszokott lett, hogy az már az Ő reszortja. Szerencsére szívesen is csinálja. Mostanában pedig elég ritkán sütöttünk, mert szinte minden napra volt valami sütemény vagy más édesség, ami miatt ezt elhagytuk. Egy pár napja elhagyott az ihlet, hiába nézelődtem újdonságok után kutatva, valahogy nem inspirált semmi. Aztán kitalálta, hogy akkor palacsintát süt. Amíg bekeverte a tésztának valót, addig én a túrókrémet kevertem be. Mert a túrónak szerepelnie kellett mindenféleképpen, mert a lekváros az nem érdekes. A lekváros palacsinta az nem is palacsinta. Pedig én csak azt szeretem:)Nem méricskélte ki a hozzávalókat, hanem csak bele öntötte egy tálba a lisztet, ütött hozzá 3db tojást, megsózta, cukrozta és tejjel csomómentesre elkeverte. Majd keverés közbe még ásványvizet is tett bele. Nem csinálja túl sűrűre, inkább hígabbra csinálja, mert egy óra hosszára berakja a hűtőbe, és addig a liszt megszívja magát és besűrűsödik. Aztán pedig pillanatok alatt kisüti. Frissen a legfinomabb. Ezzel is úgy vagyunk, mint a rántott hússal hogy csak frissen jó. Másnaposan,melegítve már nem az igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése