Ma kicsit rossz hangulatban vagyok. Nem tudom milyen okból, hajnal 4-kor egyszer csak felébredtem és az óta ébren vagyok. Talán az-az igazság, hogy tegnap este egy lakó visszahozta az eltűnt tárcámat, amit még karácsonykor vitt el a betörő. Nagyom megviselt, mert a tárcám olyan állapotban van, hogy szinte csak egyben van. A benne lévő papírok, a gyerekek anyakönyvi kivonatai, jogosítvány, névjegykártyák, csekkek, és a számlák elázott aztán megszárított, összetépett megrongált állapotban vannak. Teljesen szétszedték, kibelezték, a bankkártyáim, és a készpénz, ami benne volt annak ugye híre-hamva se, de egye meg a pénzt, aki ellopta, de legalább a kártyáimat benne hagyhatták volna. Annyira megalázottnak érzem magam, mert az biztos, hogy az a valaki, aki megtalálta és visszahozta tegnap, nagyon jól tudta ki vagyok és mégse azonnal jutatta vissza hozzám. Tudom, hogy csak az értékeimet és az itthon lévő értékeket vitték el, és történhetett volna sokkal-sokkal nagyobb és borzasztóbb dolog is, de akkor is olyan szomorú ez az egész, hogy velem is megtörténhetett az, amit csak kívülről tapasztal az ember. A tavalyi évben 3x loptak meg ezzel a betöréssel együtt. Tehát megedződtem ilyen szempontból, csak most ez az utóbbi a saját házamban történt, és elborzaszt, hogy a saját, személyes, közegemet megsértette egy vadidegen ember, akinek nincs jogosultsága arra, hogy betekintsen az én és a családom életébe. Talán kicsit tragikusan fogom fel ezt a dolgot…nem…JAztán ma olvasgattam a többi blogtársam bejegyzését,és éppen olyan játékot játszottak,hogy"mit rejt a táskád?"Ha engem most valaki meghívott volna-ami nem valószínű-akkor nem tudtam volna mit írni. Mert azt ugye mégse írhattam volna, hogy nincs táskám… Azt hiszem, ezt a tárcát soha többé nem tudom használni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése