Magyaros gombaleves

Hazaérve a munkából késő délután jól esik a „második műszak” előtt egy tányér melengető forró, tartalmas leves.









Bő forró zsírom a megpárolt vöröshagymán félpuhára pároltam a karikákra vágott zöldséget. Megszórtam liszttel, majd rádobtam a z előzőleg megnyúzott és felnegyedelt gombát. Kicsikét pirítottam, megszórtam pirospaprikával, felöntöttem vízzel, ízesítettem és készre főztem. Közben egy tojást annyi liszttel elkevertem amennyit felvett a tojás, belekevertem egy kanálnyi vajat, és beleszaggattam a kész levesbe. Egyszerű, nagyszerű és melengető…

Artúr

… mindenki kutyája. Eredetileg a szomszédé, de pár napja úgy működik itt nálunk, mintha itt lakna. Állandóan mozgásban van, állandóan örül, és még a betörőt is barátként fogadja…A farka és a füle,seprűként funkcionál,megállás nélkül sepri az udvart. Eszméletlen egy eb….Modellként nem rendelkezik kellő türelemmel - volt egy nyugodt egy perce,akkor kaptam lencsevégre.Artúr egy fajtiszta basset hound kan kutyus,hogy mennyi idős,azt nem tudom. Mivel a kedves gazdi sosincs itthon, úgy gondolta új gazdit keres magának – minket.

Gesztenyét sütöttem...:)))

...még a múlt héten....

Narancslámpás

Kicsit kreatív kedvemben voltam, még tavaly kaptam ihletet Csibénél... Valami szuper cuki lett, egyetlen baja van, hogy a narancslé feloldotta az alkoholos filcet, és a narancs fehér részét feketére festette…De most már tudom,és jövőre úgy csinálom,hogy először kivájjuk a narancs húsát és csak utána rajzoljuk fel a sablont.











A sablont innen választottam, majd férj kinyomtatta, én kivágtam és körberajzoltam a narancson. Ezután levágtam a”kalapját”és egy kiskanál segítségével kivájtam a narancshúst, ezután férj a legvékonyabb tapétavágó szikével kivágta a szemeket, az orrot és a szájat.

Utolsó érintés

A gyertyák, mécsek pislákoló fénye ragyogja be idők ódon, hallgatag útját,

s e lobogó lángnyelvekből volt szeretteid múlt ködébe tűnt arca tekint rád;

szemük fátyolos tükrében láthatod életük minden örömét, bánatát.

Tenyerükbe zárva utolsó érintésed,lelkükben elcsukló szavaid vigyázzák,

mit kincsként vittek magukkal oda,hol örök a csend, s már semmi sem fáj.

És a rideg, dérlepte sírköveken ha végső lobbanással kihuny minden láng,

a csonkig égett gyertyák torz viasztócsáiba némán hullajtott könnyeid tudatják:

Múlhatatlan, drága emlékük szívedben

holnap is ugyanígy él majd tovább...

Palacsinta

Nem is tudom, hogyan lehetne egy palacsintát szépen lefényképezni… Régebben sosem én sütöttem, ha palacsintát szerettünk volna enni, az mindig férj feladata volt. Aztán a tv – ben láttam, hogy sütés előtt jó sok zsiradékot tesznek a serpenyőbe, ill. sütés után minden lapot kristálycukorral szórnak be ettől lesz a palacsinta olyan könnyű és szaftos. Amióta így kipróbáltam, azóta én sütöm a palacsintát.














Mennyiségeket nem írok, minden hozzávalót találomra teszek bele. Semmi extra, liszt, tojás, só, kristálycukor, és csapvíz. Mindig kicsit hígabbra keverem ki a vízzel, így lehet hajszálvékony lapokat sütni. Igazából a palacsinta csak frissen jó, de ez még másnap is finom, újramelegítés után is olyan, mint ha friss lenne.

Szupergyors diós csiga

Ismét más receptjével jövök, de mikor megláttam, meg kellett sütnöm, és amúgy is idejét sem tudom mikor sütöttem utoljára. Én ugyan nem kóstoltam, de a fiúk szerint nagyon finom.










Tészta: 25 dkg túró, 25 dkg finomliszt, 10 dkg porcukor, csipet só, 5 evk étolaj, 3 cl tej, 1/2 csomag sütőpor.
Töltelék:15 dkg darált dió, 5 dkg porcukor, lekvár – ízlés szerint.
Máz: 4 evk porcukor, pár csepp forró víz.

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, majd lisztezett deszkán kinyújtottam. A ledarált diót annyi lekvárral összekevertem amennyitől kenhető állagú lett. Megkentem a kinyújtotta tésztát, majd feltekertem, és egy éles késsel felszeleteltem. Az így kapott csigákat előmelegített sütőben 20 percig sütöttem. Miután kisültek, forrón megkentem a tetejüket a cukormázzal, ami nekem nem éppen cukormáz lett, de a tetejük szép fényes lett tőle.