Nem is tudom, hogyan lehetne egy palacsintát szépen lefényképezni… Régebben sosem én sütöttem, ha palacsintát szerettünk volna enni, az mindig férj feladata volt. Aztán a tv – ben láttam, hogy sütés előtt jó sok zsiradékot tesznek a serpenyőbe, ill. sütés után minden lapot kristálycukorral szórnak be ettől lesz a palacsinta olyan könnyű és szaftos. Amióta így kipróbáltam, azóta én sütöm a palacsintát.
Mennyiségeket nem írok, minden hozzávalót találomra teszek bele. Semmi extra, liszt, tojás, só, kristálycukor, és csapvíz. Mindig kicsit hígabbra keverem ki a vízzel, így lehet hajszálvékony lapokat sütni. Igazából a palacsinta csak frissen jó, de ez még másnap is finom, újramelegítés után is olyan, mint ha friss lenne.
Én mindíg is imádtam palacsintát sütni, és persze enni is, de ezt a praktikát még eddig nem hallottam.A sok olajat én nem igazán díjazom a serpenyőben, de a cukorral való megszórást én is ki fogom próbálni! Nagyon szép a palacsintád is, valamint a fotóid is!
2 megjegyzés:
Én mindíg is imádtam palacsintát sütni, és persze enni is, de ezt a praktikát még eddig nem hallottam.A sok olajat én nem igazán díjazom a serpenyőben, de a cukorral való megszórást én is ki fogom próbálni! Nagyon szép a palacsintád is, valamint a fotóid is!
Én utálom sütni, de kénytelen vagyok, mert férj sem tudja. Szerintem nagyon jó képek
Megjegyzés küldése