Artúr

… mindenki kutyája. Eredetileg a szomszédé, de pár napja úgy működik itt nálunk, mintha itt lakna. Állandóan mozgásban van, állandóan örül, és még a betörőt is barátként fogadja…A farka és a füle,seprűként funkcionál,megállás nélkül sepri az udvart. Eszméletlen egy eb….Modellként nem rendelkezik kellő türelemmel - volt egy nyugodt egy perce,akkor kaptam lencsevégre.Artúr egy fajtiszta basset hound kan kutyus,hogy mennyi idős,azt nem tudom. Mivel a kedves gazdi sosincs itthon, úgy gondolta új gazdit keres magának – minket.

Gesztenyét sütöttem...:)))

...még a múlt héten....

Narancslámpás

Kicsit kreatív kedvemben voltam, még tavaly kaptam ihletet Csibénél... Valami szuper cuki lett, egyetlen baja van, hogy a narancslé feloldotta az alkoholos filcet, és a narancs fehér részét feketére festette…De most már tudom,és jövőre úgy csinálom,hogy először kivájjuk a narancs húsát és csak utána rajzoljuk fel a sablont.











A sablont innen választottam, majd férj kinyomtatta, én kivágtam és körberajzoltam a narancson. Ezután levágtam a”kalapját”és egy kiskanál segítségével kivájtam a narancshúst, ezután férj a legvékonyabb tapétavágó szikével kivágta a szemeket, az orrot és a szájat.

Utolsó érintés

A gyertyák, mécsek pislákoló fénye ragyogja be idők ódon, hallgatag útját,

s e lobogó lángnyelvekből volt szeretteid múlt ködébe tűnt arca tekint rád;

szemük fátyolos tükrében láthatod életük minden örömét, bánatát.

Tenyerükbe zárva utolsó érintésed,lelkükben elcsukló szavaid vigyázzák,

mit kincsként vittek magukkal oda,hol örök a csend, s már semmi sem fáj.

És a rideg, dérlepte sírköveken ha végső lobbanással kihuny minden láng,

a csonkig égett gyertyák torz viasztócsáiba némán hullajtott könnyeid tudatják:

Múlhatatlan, drága emlékük szívedben

holnap is ugyanígy él majd tovább...